Alapvetően szkeptikus vagyok. Ilyen, ha az ember objektíven keresztül szemléli a világot. Borival lenni és beszélgetni olyan, mint ha hozzávackolnád magad egy cserépkályhához. Vagy búboskemencéhez. Ez mindegy is. Átmelegszel tőle.

Mindenről lehet Borival beszélgetni, tabuk nélkül. Ha elkalandozol, akkor finoman visszaterel. Nagyon jól olvassa az embert, néha olyan érzésem van, mintha a saját belső hangom szólna rajta keresztül. Imádom a veséig hatoló kérdéseit, valódi őszinteségre ösztökél.

Évek óta nem tudtam kilábalni a depresszióból, pedig különféle segítőket kerestem meg és próbáltam ki. Borinál jó lenni: figyelemben, szeretetben, nyugalomban. Kávéval, teával, számomra ismeretlen illatokkal és diszkréten elrejtett zsepicsomaggal várt. Soha nem éreztem azt, hogy “dolgozunk”. Csak valahogy jobban éreztem magam a találkozások után. Előbb néhány napra, azután néhány hétre… és most jól vagyok. Köszi, Bori!

20 éve foglalkozom önismerettel, ám az igazi “áttörést” nekem Bori hozta. Ő volt az, aki bemutatta nekem, magamat. Azóta rálátok az erősségeimre is, és nem bántom magam a gyengeségeim miatt. Szerintem így lehet jól fejlődni és haladni az önismeret útján. Abban is segített, hogy békét kössek azzal, ami már elmúlt. Így jelen tudok lenni az életemben, és valójában tenni is tudok magamért.

A Borival történő beszélgetések folyamatosan formáltak és építettek belül az évek során, ezáltal képes voltam kibontakoztatni egy olyan oldalamat, amihez egészen addig hozzáférésem sem volt. Kevés olyan emberrel találkoztam, aki mellett azt éreztem, hogy nincs mit szégyellni és felesleges titkolózni. A hatékony belső munkának pedig ez az egyik alapja.